Habroló: könnyű, formájában és textúrájában a felhasználási megoldások tárházát kínálja elénk, sós/édes henger tésztából. Belsejét a bárányfelhők mézédes kavalkádja tölti be, még nem tudván, hogy e két anyag hogyan vonja be a szánk belsejét. A két végén felgyülemlett hab kissé megszáradt, így nem engedi, hogy nyelvemmel belekóstoljak a töltelékbe. Amikor az ajkaimmal és fogaimmal összepréselem a rolót, az szét pattanva először szabadjára engedi a tészta levelességéből fakadó morzsákat, majd ezt borítja be a habos mámor. Eme ízek vegyülnek és kihozzák egymás pozitívumait. Mivel a habroló véges így a harapások közt eltelt idő egyre nő, meghosszabbítva azt az időt, melyet egy-egy falat a szánkban tölt. Az utolsó falat már magában hordozza az elmúlást, a vágyakozást a következő iránt és a beletörődést amíg teljesen elolvad a szánkban.

Föld és ég között rohanva jár, a lelkem örömért kiált, s szívem a halált vigyáz.

Halott világban az ébredés oly csodás, mert a tiszta fényben ott a boldogság

(Édes boszorkányom Láttál angyalt holtan?) "Láttam szép-magamat Mikor még nem voltam."
(A Holdat a Nappal Láttad összebujni?) "Láttam fehér szivet Pirosra fakulni."
(Láttál napnyugatról Napot kelni este?) "Láttam Ujév napját Szilvesztert keresve."
(Leszitálni láttál Égből eső-márványt?)  "Láttam az egeken Fekete szivárványt."
(Láttál már busongást  Csali, büszke kedvvel?) "Láttam már sirgödröt Tele szerelemmel."
(Láttál visszafordult Óra-mutatókat?) "Láttam perzselését Sohse-kapott csóknak."
(Láttál már tengeren Fogant őserdőket?) "Láttam, ki sohse lesz, A holnapi nődet."
(És bolondot láttál, Ki szerethet téged?) "Láttam a szivedet, Szivemen van s véged."

facebook (Anna Mészáros)

Az ősz segít megtalálnom a befelé vezető utat, hiszen, ilyenkor októberben lassan elvesztik a fák a leveleiket és minden felkészül a télre. Elengedünk, elmúlunk! A külvilág helyett a belsőnkbe történő utazás következik. Csatoljuk be az öveket és indulás.... Az út félelmetes, mégis csodákat tartogat...nyisd ki velem a titkok kamrajának ajtaját és lépj be...

Minden fekete, vakká váltam, de ahogy megszokom a sötétséget egyre több minden kerül elő...elém. Az első amellyel találkozom egy kéz, mely felém nyúl és már nem félek megfogni...elfogadom a segítséget. A lépéseket nekem kell megtennem, de már nem vagyok egyedül.