Ha lennék….
Ha lennék rózsa ágyadra omló vörös szirmok lángoló csókja.
Ha lennék méz, testeden végig csorgó bőrödet simító bársonyos kéz.
Ha lennék fény, árnyékban megbúvó halványan izzó remény.
Ha lennék tűz, vágyat gerjesztő álmot igéző, selyembe bújtatott szűz.
S ha lennék víz, szomjadat oltó jéghideg szenvedély.
Mit tennél?
Mi!
Mi vagyunk itt minden oszlop,
Mi tartjuk össze a világot.
Miénk minden mit nem szabad
Miértünk szólnak a szavak.
Miért nem lehetünk szabadok?
Miért nem szólhatunk? Nekünk
Mi mindent nem szabad
Miért mi vagyunk a rosszak?
Ha így neveltek minket fiatalokat!
Midőn
Midőn a szél belekap fátyol hajadba,
Midőn elfújja, és magasba kiáltva zúg, és viharrá fakad.
Így élek, szenvedek és félek.
Midőn a tűz lángra gyúl és elporlaszt mindent.
Midőn elég és hamuvá válik az éden.
Így várlak, tüzes ajkakkal és szórom csókjaim.
Midőn a víz hullámja partot mos,
Midőn a szél habjait kavarja és eláraszt a kékség.
Belsőm borította fekete hullámok tárulnak az égre.
Alulról török fel, fel a fényre.
Midőn bilincsbe verve várom szavad.
Midőn húsba mar a fájdalom,
Bilincsem alvadt vértől csillog és érzem, levágja karom.
Minek
Minek tapad tested a vízbe, ha felállni nem segít senki,
Ha a felhők nem sietnek tova, s ha az élet csak kiszáradt moha.
Minek fekszel sínek közé, ha arra vonat már nem jár,
Ha szemedből könny nem fut tovább, s ha az élet csak kopár és sivár.
Minek mész, ha már nem várnak, ha szemed már nem lát.
Ha ajkad sosem kiált, s ha szíved kővé vált.
Minek töröd magad és emelsz súlyokat? Ha tested gyönge madár,
Ha kezed elfonnyadt gyümölcs, s ha lelked a Mennybe száll.
Minek érzed tehernek a szót, ha a mosoly már nem segít,
Ha némaságod falakat emel, s ha a szerelem magasba repít.
Minek szaladsz a gondok elől, ha otthonod a jelen.
Ha már a rohanás nem segít, hát maradj velem!
Nézz rám!
Nézz rám, ha érzed vesztedet,
Ha szakadnak a kötelek
Én megmentelek, csak tarts ki és vigyázz!
Nézz rám, ha a szíved fáj,
Ha hiányzik valaki más, a magány.
Nézz rám, érezzem, hogy érzed
Azt, hogy fáj ott legbelül az a villanás,
Egy borús reggelen a búcsúzás.
Nézz rám, ha megöl a magány
Ha nem érzed agyad dobogását, add át magad
De vigyázz a kapu már vár.
Nézz rám és figyeld a változást,
Hogyan lesz ebből az arcból egy senki egy más.
Nézz rám és felejts el a szenvedést, a halált.
Van kiért élj, kell a boldogság!
Nézz rám és emeld fel karod az égre,
Hogy mindenki megértse: élek és vagyok.
Nézz rám és tagadd meg léted.
Repülj, repülj, repülj az égre
S ha érzed itt már a halál;
Ne szólj semmit, csak NÉZZ RÁM!
Vámpír
Sötét, vörös lüktető élet
Halhatatlan lettem, ahogy belőled merítek.
Szomjam oltod mások életéért cserébe,
Elvetted tőlem a halált, s most mégis haldoklom, élve.
Csendesen fogaim az érbe vájom,
Vér buggyan elő, forró, s újra csak megkívánom.
Fény zúdul reám, félek, megvakít az érzés,
Hisz embert ölni, kegyetlen vétkezés.
Fájdalom
Miféle érzés az, melyet álom már nem kísér,
Miféle borzongás az, amely a félelem elől kitér?
Miféle szerelem az, melyet más iránt érzek,
Miféle gondolatok kerülnek téged?
Hangtalan kiáltás, betű nélküli szavak,
Hiányos mondatok, élő halottak.
Miféle fájdalom az, melyért könnyek nem gördülnek,
Miféle zokogás az, mely határtalan szívemben?
Miféle élet az, melyért halni kényszerül a lélek,
Miféle ember az, kire szenvedve nézek?
Zárkózott pillanat, testetlen alakok,
Ezek néma énekéért fakaszt édes dallamot.
Miféle tűz az, melyet víz már nem olthat,
Miféle széllel küzdök, mely ellenem fordítja a jókat?
Miféle test az, mely vágyaim ellen harcol,
Miféle idegen az, mely lelkembe gázol?
Előttem utat vájó törékeny angyalok,
Melléd szegődtem, de eltaszít karod.
Parázs vagyok…
Nincs több síró bánat, sorok közt megbúvó magány.
Elmúlt az édes álom, de fellángol újra a láng.
Parázs vagyok, vöröslő, forró lázadás.
Testemben csapong a lélek,
De vágyam nem ez, nem így képzeltelek téged.
Eltiport gyermeteg álom, játékokat látó szempár.
Idegen kezek mardosnak, idegen karok után.
Álom voltál nem csak álom, vörösben úszó fák.
Kezedben táncol szívem, csalódás, pillanatnyi csalódás. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum