Mint tudjuk valaminek a vége egy új születését indítja el. De ez a születés mikor indul? Talán, pont a születés "öli" meg a régit, vagy csak akkor születhet meg az új, ha a régi meghal? Ez kicsit olyan, mint a tojás, meg a tyúk:)

Most ideje van a születésnek....

Valaminek a születésénél, illetve elég sok mindenben tudattalanul veszünk...veszek részt. A születés nem a világrajövetelnél kezdődik, hanem a fogantatásnál (illetve nem bizonyítottan, van még valami ennél korábbi történet). Ha egy új születésnél végig tekintünk a folyamaton, és ezt tudatosítjuk magunkban, lehet, hogy könnyebb lesz, hiszen tudjuk, hogy mi után mi fog következni. Hát lássuk mik is a lépések:

• Döntés: ezt azért raktam az első helyre, hiszen van amikor már döntöttünk és úgy vágunk bele a születésbe, de van amikor az a bizonyos, nevezzük Istennek, hamarabb dönt :) Vagy írhatnám azt is, hogy ami megakar születni az lép elsőnek:)
• A fogantatás: ez az előző lépésnek a megtestesülése. De döntés, most is van, hogy merre tovább. Ez a szép ebben a folyamatban is; a döntés mindig a mienk. Tisztában kell lennünk a következményekkel.
• Növekedés, fejlődés: ez a szakasz, időben mindenkinél, illetve mindig más. A pici pontból lesz egy nagyobb, majd kezd láthatóvá válni, hogy mi lesz belőle. Egyre finomabb vonások is kifejlődnek és kifejlődik a megszületendő. És egyre nő a teher. De most jön a java.
• Vajúdás: a magzatvíz elfolyásával kezdődik. Fájdalom, görcsölés, a testek harca, talán a lélekkel, vagy egymással. Hiszen mitől fáj, az ellenállástól, a nem engedéstől? Nagy valószínűséggel sok múlik a szülőn.
• Majd ahogy végighalad a szülőcsatornán, ami a legsötétebb hely, hiszen már ott vakít a fény, megszületik az új.
• Az újat letisztogatják, életre kell. (ehhez elkéll a segítség, bár ősanyáink maguk megoldottak mindent)
• Van itt még egy kis munka, megszülni azokat a dolgokat, amik táplálták bennünk az újat, csak ez után foglalkozunk a világrajöttel.

Természetesen, itt is kezdődik egy újabb folyamat, de erről majd később.