Egy füzetet kerestem és egy versemet találtam, amely most is megérintett pedig már négy éve írtam:

Mit tegyünk?

Érezz és érzékelj, Olvassunk, még ha nincsenek szavak, Szeressünk, még ha gonosz a gondolat, Sírjunk, ha szíved hasadni kész, Nevessünk, mert édes a szenvedés. Lázadjunk még forró a véred, Pihenjünk le amíg meg nem érted. Kérjünk ha elveszett a pillanat, Adjunk ha szemedben fakó a Nap. Ragyogjunk, ha sötétben ébredsz, Hallgassunk, hogy a neszt is érezd és látni fogod merre a fény. Utadat magadban látod csak, kövess, és az útról le ne térj.