Honnan jön a belőlem feltörő energia? Mi az az erő amely által a kigondolt, a szívemből jövő gondolatokat megteszem, elkészítem, létrehozom, a fizikai síkon megjelenítem?

Motiváció ez, vagy valami más? Hogyan fejleszthetem? Hogyan tisztíthatom ki a tavat, amelynek piszka elzárja az áramlást?

Mondd el, Te hogy csinálod? Örök hála és köszönet

A szeretet mindannyiunkat körbevesz. Szeretetet küldök neked, szívem tiszta szeretetét.

Valahogy a szerelmi életemmel valami baj van, jöttem rá már nem is tudom mikor, de remélem most megtaláltam rá a választ, ha van ilyen. Inkább úgy mondom AHa érzésem volt:)

Az elmúlt éveim sorban úgy teltek, hogy jött a szerelem egy nős pasi, egy párkapcsolatban, vagy élettársi viszonyban élő férfi személyében. A férfi iránt érzett szerelmem, a lehetetlent is megdöntötte volna, hogy a kedvesemmel együtt legyek. Eleinte jó a titok, majd fáraszt és fáj. De emellett, ami még jobban megrémített az, hogy folyamatosan VÁROK a másikra, vagy másokra; ugyan közben dolgozom magamon, valamint segítem a kedvesemet, hogy mielőbb letudja zárni az előző kapcsolatát. Csak a lényeget nem láttam.Minden Én értem, van, hogy fejlődni tudjak:)

Tehát eljött a pillanat, hogy ágyőt intsek, ennek a mintának, mert a szív játékába belehal a lelkem.

Most meghalok egy kicsit, de mint a főnixmadár, a hamvaimból újraszületek, kicsit másként, de az is ÉN vagyok.

Ma nagyon jót beszélgettem és most is, mint oly sokszor előtérbe került a női és férfi oldalam. Sokáig erős nő voltam, aki valójában sokkal inkább férfi volt, és most pedig egyre jobban érzem, hogy teret adok a bennem élő nőnek.

Hogyan is működik ez? A bal oldalunk a Nő a jobb oldalunk a Férfi. És milyen egyszerű válik ez a harmónia, ha megnézzük azt a folyamatunkat, amikor lépünk egyet, majd a másik lábunkkal mégegyet...stb. Igen, igen... Ha felállsz és kipróbálod, tudatosítod, mi is megy végbe, akkor már sejted is. Felemeled a bal lábad (nő), lerakod és felemeled a jobb lábadat (férfi)...és így tovább. Tehát itt jön a kiegyenlítődés, ha előtérbe kerül a női oldal, utána valami "férfiasat" kell tennünk. Hiszen ugyanazon lábbal kétszer, vagy többször nem tudunk egymás után lépni.

Ilyen egyszerű, és ha tudatosan figyelek magamra, hogy egy erősebb kérés után mondjak egy köszönetet, vagy valami kedves szót, máris megvan a harmónia és magamnak nem okozok rossz érzést a kérésemmel, illetve annak, akivel beszélgetek nem lesz kellemetlen a kérésemet teljesíteni.

Mint tudjuk valaminek a vége egy új születését indítja el. De ez a születés mikor indul? Talán, pont a születés "öli" meg a régit, vagy csak akkor születhet meg az új, ha a régi meghal? Ez kicsit olyan, mint a tojás, meg a tyúk:)

Most ideje van a születésnek....

Valaminek a születésénél, illetve elég sok mindenben tudattalanul veszünk...veszek részt. A születés nem a világrajövetelnél kezdődik, hanem a fogantatásnál (illetve nem bizonyítottan, van még valami ennél korábbi történet). Ha egy új születésnél végig tekintünk a folyamaton, és ezt tudatosítjuk magunkban, lehet, hogy könnyebb lesz, hiszen tudjuk, hogy mi után mi fog következni. Hát lássuk mik is a lépések:

• Döntés: ezt azért raktam az első helyre, hiszen van amikor már döntöttünk és úgy vágunk bele a születésbe, de van amikor az a bizonyos, nevezzük Istennek, hamarabb dönt :) Vagy írhatnám azt is, hogy ami megakar születni az lép elsőnek:)
• A fogantatás: ez az előző lépésnek a megtestesülése. De döntés, most is van, hogy merre tovább. Ez a szép ebben a folyamatban is; a döntés mindig a mienk. Tisztában kell lennünk a következményekkel.
• Növekedés, fejlődés: ez a szakasz, időben mindenkinél, illetve mindig más. A pici pontból lesz egy nagyobb, majd kezd láthatóvá válni, hogy mi lesz belőle. Egyre finomabb vonások is kifejlődnek és kifejlődik a megszületendő. És egyre nő a teher. De most jön a java.
• Vajúdás: a magzatvíz elfolyásával kezdődik. Fájdalom, görcsölés, a testek harca, talán a lélekkel, vagy egymással. Hiszen mitől fáj, az ellenállástól, a nem engedéstől? Nagy valószínűséggel sok múlik a szülőn.
• Majd ahogy végighalad a szülőcsatornán, ami a legsötétebb hely, hiszen már ott vakít a fény, megszületik az új.
• Az újat letisztogatják, életre kell. (ehhez elkéll a segítség, bár ősanyáink maguk megoldottak mindent)
• Van itt még egy kis munka, megszülni azokat a dolgokat, amik táplálták bennünk az újat, csak ez után foglalkozunk a világrajöttel.

Természetesen, itt is kezdődik egy újabb folyamat, de erről majd később.