Már néhány napja megérett a gondolat bennem, hogy mire is várok? Mért mástól és máshonnan várom a megoldást, a lépést....elegem lett a ha, egyszer majd és hasonló kezdetű mondataimból. Hiszen mennyi minden van már a kosaramban, ahhoz, hogy megvalósítsam Önmagam:)

Ezért büszkén jelenthetem be, hogy elindítom első, önismereti csoportomat, melyre szeretettel várok mindenkit!!! :)

Van úgy, hogy addigi életünk egyszeriben sivárrá válik. Ami tegnap még a boldogságot jelentette, az mára már üres könyv. Mi változott? Mi az, amit addig látunk, amit mostanra átlátszóvá vált?

Azt vettem észre magamon amikor főzök, hogy egyszercsak megjelenik a "Csináld másképp" érzés. Mi is ez? - kérdezed joggal Pontosan nem tudom mely részemből bújik elő, de valahol a fejem és a szívem (mellkasom) tájékáról indul el, majd a pillanat tört része alatt egy ötletbörze részesevé válok. A következő pillanatban, már csak a "jól átgondolt" ötletek kavarognak a fejemben és végül megszületik azaz egy másság, amely az addig unalmasnak tűnő étkemet nem mindennapivá varázsolja. Persze az is egy vezérfonal, hogy miből indultam ki, melyik az az addigra már többszörösen mássá váltztatott ételből? De ezt most hagyjuk.

Folytatva a nem mindennapivá változtató gondolat menetét - itt fel kell hívnom a figyelmet, hogy nem tudom még mi fog kisülni a mássátett étekből- nekivágok ennek az új verziónak. Például ma este is; ennék valamit, hűtőt tágra nyitom, de a első ötlet, hogy pudingot készítek sztórnózva lett a tej minimális mivolta miatt. Majd a hűtő tartalmának mátrixos összepárosítása után ismét megjelent egy desszert, a palacsinta. De a palacsinta egyszerűsége megkívánta, hogy valamit csavarjak a jól megszokott recepten, így lett a liszt helyett karamellás pudingpor és egy kevéske rétesliszt a sűrítője. Ilyenkor a fantáziám kinövi az univerzumot, és már meg is jelenik a ropogós, karamelles palacsinta, mely belül még puha és lágy, de kívül ropanósra pirult. A rövid előkészületek után, már sült is a mássá tett palacsinta, melynek a nyers tésztája, meg kell valljam, egyszerűen csodálatos volt, állagát, illatát és színét tekintve. Sütés közben újra hatlmába kerített a fantáziám az előbbinél még élénkebb világa és türelmetlenül vártam a végeredményt. És most itt ülök majszolom a karamellás palacsintát, mely igen izletes lett és itt ott megjelenik a ropogás, de már születik a másság kiterjesztése...valyon milyen lehet egy eperpudingporos palacsinta:)

Meghalt a múlt vele haltam Én is. A születés még folyik, de a vajúdás fájdalmassá teszi. Az új testem még alakul, bár a lelkem sajog. Elengedni fizikai lényem, ez indítja be a beteljesedés állapotom. Spirális örvényben tör elő az élet; TŰZ, LEVEGŐ, VÍZ és a FÖLD egysége Istennői vezetnek s táncolják döntésem. És az ünnep, melytől szivárványszínbe öltözött a táj Hirdetik, hogy meghalt, de újjá született az Én világ.

Hétfőn este valami történt velem. Zuhantam csak csúsztam lefelé a gödörbe, a falból gyökerek álltak ki, de csak pillanatig tartottak meg. Bőröm lehorzsolódott, hajam saras lett, de az ösztön, hogy élnem kell mindig bennem volt. Nem néztem lefelé, csak a fényt figyeltem, ami a fenthez köt. De az a fény már a múlt, el kell hogy engedd  - szóltam. Megfordultam, már nem a hasamon voltam, hanem a hátamon csúztam, már nem fáj az arcom - látok, látom mi következik és felkészülök rá. A becsapodás, megérkezés a gödör legmélyebb pontjára tegnap reggel történt. Majd egy hang annyit mondott - Te már a talpadon állsz, neki meg csak egy jó szóra van szüksége - hát add meg.